A bácsi zenél

"Szőke Szabolcs megírta sok évtizedes utcazenészi kalandjait A bácsi zenél címmel élvezetesen, önironikusan; humora a legkevésbé sem tolakodó. Különös szerzet: a szemlélete szélsőségesen normális. A XX. század vége alulnézetben. Alulról szemlél mindent és mindenkit: ül valamilyen alkalmatosságon vagy az utcakövön, zenél a különleges hangszerein, elsősorban a kedvenc gadulkáján, a járókelők vagy dobálnak neki aprót, vagy sem, játszik és néz. Abszolút hallása abszolút látással párosul, gazdaságos fogalmazásmódja a nagyképű önéletrajzok évadján kirívóan szimpatikus."
(Spiró György: Olvasmányaim, részlet)