Árnyvadászok – Jonatán kalandjai 3.

A Schatten-ház a pincétől a padlásig belerázkódott Üpszilon üvöltésébe. Az Árny dühében elvesztette emberi alakját, és a súlyos mészkőből rakott, boltíves mennyezetig emelkedve, fekete pászmákra robbant. A pincében – ahová csak az imént toppant be Wolfeinstein a hírrel, miszerint találkozott Jonatánnal. – Hirtelen legalább húsz fokot zuhant a hőmérséklet. Az asztalokon sorakozó lombikok némelyike megrepedt, a tűz fölött lógó üstből előgomolygó gőz recsegve változott át jégvirágokká, s még a fahasábokat nyaldosó lángok is összébb húzták magukat. – Ez lehetetlen! – süvöltötte Üpszilon, pontosabban az az éjfekete kavargás, amivé alakult. – Több, mint ezer évvel előrébb kéne lennie az időben! A végső összecsapás elkerülhetetlen! Jonatán, a jövőből jött fiú nem ismer tréfát, ha jó könyvekről, s az azokat elpusztítani akaró Üpszilonról van szó. Galagonyával ezúttal a XV. századba jutnak vissza.